A táplálkozási típusunkat több tényező is jelentősen befolyásolja, a vegetatív idegrendszeren, a hormonrendszeren és a lektinekre adott válaszreakcióinkon túl az ún. égetőrendszer egyensúlya is, most ez utóbbiról írok neked.
Az energianyerő folyamatok útvonalának 3. lépése az úgynevezett citrátkör vagy citromsavciklus, melyet Szent-Györgyi-Krebs ciklusnak is neveznek. A makrotápanyagokban lévő Szén Oxigén jelenlétében történő elégetésekor energiát nyerünk, mely folyamat szén-dioxid képződéssel jár. Az égetőrendszerben, béta-oxidációban zsírsavakból Acetil-Coenzim- A, míg a glikolízis során Pyruvat keletkezik (amennyiben szükséges, úgy a szervezet fehérjebontással szintén képes Acetil-Coenzim-A-t előállítani). A béta-oxidáció és a glikolízis végtermékei együtt „mennek be” a ciklusba. A Pyruvatból keletkező Oxalacetát és az Acetil-Coenzim-A reakciója a kör első lépése, melynek során citrát lesz, amely több lépcsőben tovább alakul és az energia mellett szén-dioxidot ad le. És itt jön a lényeg. Ez a leadott CO2 jelentős hatással van a vénás vérplazma pH-jának értékére, aminek ideális esetben 7,38-7,45 között kell mozognia. Az ettől való legcsekélyebb eltérés erősen kihat az adott szervezet TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉRE, EGÉSZSÉGÜGYI ÉS MENTÁLIS ÁLLAPOTÁRA, tehát gondolkodására, érzelmi válaszaira és (sport)teljesítményére is.
Lásd úgy a ciklust, mint egy hatalmas, vegyestüzelésű kazánt. A béta-oxidációból érkező Pyruvat az egyik tüzelő, a glikolízisből kapott Acetil-Coenzim-A a másik. Ezek egymáshoz viszonyított mennyisége egyáltalán nem mindegy az ideális energiatermelés (és következményként a megfelelő vénás vérplazma pH) szempontjából.
(Majomszigetben szeretném kihangsúlyozni, hogy az oly népszerű savasodás-lúgosodás témakör szintén erre a vénás vérplazma pH-ra vonatkozik és nem a gyomorsavra és mint ilyen, nagy jelentőségű és a téma szakértői több évtizedet foglalkoznak azzal, amit én most csak érintek.)
Képzeld ezt úgy, mintha olyan a te kazánod egyik bemeneti nyílása jóval nagyobb lenne, mint a másik. Mert ezt örökölted, illetve állítottál annak méretén és formáján az eddigi táplálkozásoddal. Ha nem megfelelő ételt eszel, még becsületesen meg is rakod a kazánod egy oldalról, míg a másiknál kisebb a bejárat és még az üzemanyag is kissé „lemarad”. Milyen következménnyel jár ez?
Ha túl sok CO2 termelődik (még ha csak rövid időre is), a vénás vérplazma savas irányba mozdul, míg ennek az inverze is igaz. Ez kihatással van szellemi, érzelmi válaszainkra, attitűdünkre, koncentrációkészségünkre, a betegségekkel szembeni ellenállóképességünkre, de még az adott hatást kiváltó étellel szembeni reakciónkra, érzetünkre is.
Hogy ne legyen nagyon egyszerű a képlet, az égetőrendszeren túl a vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus oldalára is hatást gyakorolsz az étkezéseiddel, illetve bizonyos típusú élelmiszerekkel még a hormonrendszered is stimulálhatod. És itt még nincs szó az emésztés és felszívódás milyenségéről, a bélflóra állapotáról stb.
Magyarul, ha nem figyelsz oda, a kazán felrobban, a ház összedől, a mókuskerékből kirepül a mókus. Jön a levertség, koncentráció- és energiaszint csökkenés, elhízás, betegség.
Puff. Kész. Vége mindennek.
Komolyra fordítva a szót, nem győzöm hangsúlyozni, RENDSZERBEN KELL GONDOLKOZNI, amelynek elengedhetetlen része a TE TÁPLÁLKOZÁSOD.
Sportolóként hogy várod el magadtól a fejlődést, ha random módon táplálkozol? Edzőként hogy vársz egyéni teljesítménynövekedést, ha egyenétrenddel próbálkozol? Anyaként hogy gondolod, hogy oda tud figyelni a gyermeked az iskolában, ha te nem figyelsz oda az étkezésére? És ami a lényeg: magadtól hogy várod el, hogy harmóniában legyél az életedben, ha a táplálkozásodban nem teremted meg azt?
Népszerű téma ez, de sok az útvesztő. Ha komolyabban szeretnéd venni a kérdést, várlak szeretettel anyagcseretípus mérésre és tanácsadásra.
[vfb id=1]