A LEKTINEKRŐL

Most egy olyan témához érkeztünk, ami kiemelt jelentőségű a táplálkozás területén. Ha bármilyen mértékű tudatosságot is szeretnél becsempészni az életedbe, a táplálkozásodba, nem tudod megkerülni az alábbi kérdést.

Nem olyan régóta tudjuk, hogy léteznek lektinek és hogy mekkora hatást képesek gyakorolni a testünkre. Tulajdonképpen a vércsoportok „felfedezése” is a különféle lektinekre adott eltérő válaszokon alapul. Mik is a lektinek? Olyan glikoproteinek, amik feladata kettős. Információt hordoznak az idegen (akár táplálékból felvett) és a saját sejtek megkülönböztetésére, illetve védekező, tartósító anyagok. Mind a növényi, mind az állati szervezetekben megtalálhatóak, az emberi sejtek felületén lévő és onnan leváló szénhidrátokhoz képesek kapcsolódni. Mintha kulcsok lennének, a saját szervezetünk sejtjei pedig a zárak. Vannak olyanok, amik illenek a zárba, és vannak olyanok, amik nem – és ez utóbbiak képesek kárt okozni. A legtöbb ugyan lebomlik az emésztésnek (és különféle előkezelésnek, mint a főzés, fermentálás stb.) köszönhetően, de több is akad, ami ellenálló.  Hozzá tudnak tapadni a bélfal sejtjeihez, roncsolva működésének hatékonyságát, de onnan kikerülve a vérben pl. a vörös vérsejteket és vérlemezkéket is képesek „agglutinálni”, összeragasztani. A tudomány mai kutatásai nyomán már tudni lehet, hogy a káros lektineket tartalmazó élelmiszerek túlzott fogyasztása oka vagy katalizátora lehet számos autoimmun- és gyulladásos folyamatnak, de még akár viselkedészavart is okozhatnak. Nyilván nem lehet ezt a jelenséget teljesen önállóan kezelni, sok más tényező fennállása is szükséges hozzá, viszont a jelentőségük nem elhanyagolható.

A néhány száz éve ismert alapanyagok, mint pl. a kukorica, paradicsom, burgonya, a hüvelyesek olyan lektineket tartalmaznak, amelyekre rosszabbul reagálhat a szervezetünk, hiszen a megismerésük óta eltelt idő nem volt elég az alkalmazkodáshoz. Ezért érdemes a reformétrendet követőknek számításba venni azt a tényt, hogy nagyon sok gluténmentes, vegán vagy vegetáriánus táplálkozású ember emésztése és fizikumának működése messze nem a legideálisabb, ami mögött a lektinek nemkívánt hatása is húzódhat. De a fanatikus húsevők sem könnyebbülhetnek meg, hiszen pl. a kukoricában – mint takarmányban – meglévő lektin az állatok számára ugyanúgy problémás lehet, amit az egyed aztán a húsában, zsírjában tárol el, így annak elfogyasztásával az emberi szervezetbe is bekerülve hasonló hatást válthat ki.

Tehát a lektineket a növények „önvédelmi” okokból, mintegy “rovarírtót”, termelik, és ezt termelést a növényvédőszerek fokozzák, illetve a génmódosított növényekben kimutathatóan több van. Itt szükséges megemlíteni Pusztai Árpád nevét, aki világelső volt a lektinek és biológiai hatásuk vizsgálatában. 1995-től patkányokon figyelte meg a génmódosított burgonyák fogyasztásának folyományát szervezetük működésére. Kutatásai eredményeiben egyértelműen látszottak a hátrányos következmények, amelyre utalt is egy 1998-as TV-műsorban.

Mivel az ember évszázadokat töltött a gabonák fehérjetartalmának gyarapításával, logikus, hogy a GMO-mentes ősi gabonák, mint az alakor, a tönköly és a tönke, ebből jóval kevesebbet tartalmaznak. Szeretném kiemelni, hogy ezeknek a növényeknek a mértékkel és megfelelő módon történő fogyasztása többszörös előnyökkel jár. Egyrészt sokkal kevesebb bennük a glutén-problémakörbe tartozó tartalékfehérjék száma, másrészt GMO-mentes mivoltuk miatt értelemszerűen kisebb a lektinek mennyisége és jóval ellenállóbbak is fertőzésekkel, rovarkárokkal szemben, így nem kell permetezni.

Itt meg kell állnunk még egy kicsit. A gabonalektinek közül a legveszélyesbbnek tartott a WGA (Wheat Germ Agglutinine) azaz a búzacsira agglutinin, ami a gabonák hántjában is jelen van. Jellemzően nem vált ki olyan direkt immunválaszt, ami miatt különösebb figyelmet kapott volna ezidáig, viszont hatását jobban megvizsgálva számos kórkép hátterében meghúzódhat. Képes hozzákötni a bélfalhoz, meggátolva az ásványi anyagok felszívódását. Két olyan glikoproteinhez kapcsolódik, ami mind a nyálkahártya zárórétegének, mind a csontoknak, inaknak alapvető építőanyaga, illetve azok szerkezeti meghatározója, tehát bekötve károsíthatja azokat. Ez a többihez képest kisebb méretű molekula szerkezete nagyon ellenálló, hasonlít az emberi hajéhoz és az emésztés során – pláne, ha az nem megfelelő – a bélfalon kikerülve akár az agyig is eljuthat. A teljeskiőrlésű gabonák előtérbe helyezésével a WGA bevitele is jelentősen megnőtt.

Mikor elindultam utánajárni a témának, mozgatott néhány saját élmény is. Megfigyeltem saját magamon, hogyha teljeskiőrlésű, csírát, magot is tartalmazó lisztből ettem mondjuk tésztát vagy tönkölyfehérjét húspótlásra, fokozottabban éreztem működni – Anti bácsi után: „zümmögött” – a méhem – ami azonnal megszűnt, ahogy elvontam magamtól ezeket a termékeket. A WGA az ösztrogénreceptorokat megvakítva pl. fokozhatja az ösztrogéntermelést, ami egyértelmű oka lehet a saját érzésemnek. Nyilván ez nem klinikai kutatás, de saját és közvetlen tapasztalat. Nézz csak szét magad körül! Még a reformtermékeket fogyasztó hölgyek esetében is rendszeres a rendellenes szőrnövekedés, a nagy pocak, ahogy a férfiaknál is, a mellnagyobbodás mellett. Ösztrogéndomináns társadalomban élünk, ahol nem lehet elmenni a gabonafélék bevitelének emelkedése okán bekövetkezett hormonális elhízás és egyéb folyamatok mellett. De ez csak egyike azoknak az eltéréseknek, aminek az elégtelen táplálkozás áll a hátterében. A téma molekuláris és biológiai szinten is sokkal nagyobb tudást feltételez, mint amivel bírok, én viszont gyakorlati szempontból, a te és a hétköznapi emberek olvasatából közelítem meg a kérdést.

Mit tehetsz tehát, hogy jobban működjön a tested?

  • Szentelj kiemelt figyelmet a bélflóra egészségének és a hatékony emésztés fenntartásának!
  • A különböző táplálkozási típusok különböző módon reagálnak az egyes fehérjékre, a makronutriensek egymáshoz viszonyított arányára, illetve a növények lektinjeire. Légy tudatos, és étkezz VÁLTOZATOSAN ÉS TÁPLÁLKOZÁSI TÍPUSOD SZERINT.
  • Lehetőleg teljesen mellőzd az olyan alapanyagok használatát, amik halmozottan sokat tartalmaznak káros anyagokból, mint pl. permetszer, adalékanyagok, mesterséges édesítőszerek, amik növelik a sejtfal áteresztőképességét.
  • Figyelj a hagyományokra! Régen a fermentálás a mindennapok része volt. A kenyér hosszú kovásszal készült, így gabonában található fehérjék és lektinek nagyrésze lebomlott, a kenyér sokkal inkább emészthetővé vált.

Nagyon szerteágazó kérdéskörről van itt szó. A bélflórád állapota, a bélfal áteresztőképessége, a gyomorsav mennyisége és minősége, a sejtek tápláltsága, a táplálkozási típusodban, hormontípusodban és a vércsoportodban megnyilvánuló egyéni sajátosságok mind alapvetően hozzájárulnak a jelenlegi fizikai állapotodhoz. Szeretnék további cikkekben foglalkozni ezekkel. Továbbá maga a fermentálás egy olyan nagyszerű és széles témakör, amire egy külön fogok visszatérni. Jelen cikk kapcsán ezúton szeretném megköszönni Christine Menzel ösztönzését a Bóday Ádám szakmai segítségét, szakmai, gyakorlati nézőpontjait, szívből hálás vagyok.

Közzétette

https://profitt-dieta.hu/rolunk/