Ezt el kell mesélnem, mielőtt megosztom legújabb kísérletezésem eredményét. Anyukám néhány évvel ezelőtt – van az 20 is – kitalálta, hogy házi Raffaellot fog készíteni. Barokkos túlzás az elnevezés – fehér, kókusz van benne és golyóalakú. Az alapanyagok és a kalóriák oldaláról nézve brutális, ellenben nagyon finom. Aszerint a metódus szerint 25 dkg tejport, 25 dkg vajat és 25 dkg porcukrot kellett összekeverni és a hűtőbe tenni egy éjszakára, majd másnap mandulával a közepén kigombócolni, kókuszba forgatni és lehetett enni.

Mint rutinos fogyókúrázó, nyilván tudtam, hogy a golyók nem támogatják az ideális testalakról szőtt elképzeléseim, tehát nem ettem belőle, szilárdan ellenálltam – egészen éjszakáig. Arra ébredtem, hogy piszkosul fázom, ugyanis a hűtő előtt ébredtem, miközben a Raffaello masszát kanalaztam lelkesen. Na ez milyen már? Nem dolgozott a tudatalattimban az ehetnék, ááá, dehogy. Alvajáró zugevő lettem.

A napokban, mikor azon elmélkedtem, mit csináljak a kókuszkészlettel, beugrott a fenti történet. Így nekiduráltam magam, hogy csináljak egy egészséges verziót, amit a gyerekek is szívesen odaadok.

Barna rizsdarából, barna rizstejjel tejbegrízt főztem, de olyan kemény állagút, hogy megálljon benne a kanál. Némi vaníliával és kevés melaszos barna nádcukorral édesítettem és hagytam kihűlni. Közben 10 db tojásból tojástúrót (totu) főztem. (Ehhez szét kell választani a fehérjét és a sárgáját. Az előbbit 6 ek 100 %-os citromlével össze kell keverni és sós, forrásban lévő vízbe beleönteni és kavargatva főzni mindaddig, míg a víz újra fel nem forr, leszűrni és kész is.) A totut hozzákevertem a kihűlt tejbegrízhez, a közepébe meggyet téve kigombócoltam, amit a gyerekek kókuszba forgattak.

Markonutriensek tekintetében igazán klassz étel, mert a barna rizsdara és -rizstej a meggy és a cukor a szénhidrát, a kókuszreszelék a zsír, míg a totu a fehérje. Ezek mennyiségét tökéletesen a TE szervezeted igényeire lehet szabni, az anyagcseretípus mérés során kapott arányok alapján. Tehát néhány golyó elfogyasztása teljesértékű étkezésnek számíthat, nem csak felesleges nassolásnak. A nagyszerűsége abban is rejlik, hogy nincs benne semmi mesterséges alapanyag, élelmi rostokat is tartalmaz és nagyon finom. A gyerekek imádják és én is bátran fogyasztom, nem kell éjjel, magam is becsapva kilópozva ennem. 😀

A teljes összhang érdekében még elárulom, hogy a maradék 10 tojássárgáját felvertem kevés cukorral, citromlével, pici sóval, hozzátettem 1 tasak vaníliapudingot, 3 ek alakorlisztet és két evőkanál darált mákot, majd pici sütőformába sütve megsütöttem. Nyilván a hab híján nem lett laza piskóta, hanem sűrűbb állagú, viszont a mákkal kiváló Kalcium-forrást csempésztem be a gyerekek életébe. Csak lefotózni felejtettem el, de legközelebb pótolom. 🙂